Mini Műhely Riport - Csupros Kézműves Műhely (Herédi Zsuzsa)

VIDÉKI ALKOTÓ IDILL - Beszélgetés Herédi Zsuzsával, a Csupros Kézműves Műhely megálmodójával

Többször találkoztunk már Zalakarosban és Nagykanizsán is a kézműves portékáitokkal, a színes kerámiákkal és üvegékszerekkel. Mióta kóstoltuk, azóta pedig nem tudunk „leállni” a narancsos mézetekről. Látszik, hogy nagy örömmel készítetek mindent, amibe belefogtok. Mióta része az életeteknek a kézművesség?

Van annak már 30 éve is, hogy eljutottam először a Téka Táborba, ami tulajdonképpen egy népzenére épülő kézműves tábor. Itt pecsételődött meg végérvényesen a sorsom. Beleszerettem a kézművességbe, és nagyon sok népi mesterség alapját ellestem. Annyi élmény, olyan sok tudás és tapasztalás kötött ehhez a közösséghez, hogy magam is kitanultam a népi játszóház vezetés szakmáját, majd a fazekasságot is. Tudod, úgy éreztem, hogy azt a rengeteget, amit kaptam tőlük, egy módon tudom megszolgálni, ha magam is tovább adom a kézművesség szeretetét.

Aztán persze egy kis időre téged is beszippantott a szürke hétköznapok mókuskereke.

Igen, egy nemzetközi élelmiszer hipermarket országos dekorációs vezetője voltam Budapesten, ami azért munkaként nem volt egyáltalán „szürkének” mondható. Ugyanúgy igényelte a kreativitásomat, mint a kézművesség. Képzeld, akkoriban még volt olyan plakát, amit én készítettem saját kezűleg. Hobbiként pedig akkor is tartottam kézműves foglalkozásokat a lakhelyem környékén. Lehet, szinte önző ezt hallani, de nem tudok szabadulni attól a felemelő élményétől, amikor látom a gyerekek és felnőttek arcán, hogy a segítségemmel alkotott kis tárgyaknak mennyire tudnak örülni.

Aztán mégiscsak elég lett és ideköltöztetek hozzánk, Zalába.

A mostani párommal többször itt kapcsolódtunk ki Zalakarosban és nagyon megtetszett ennek a vidéknek a nyugalma és az emberek kedves, érdeklődő nyitottsága. Döntöttünk, itt szeretnénk folytatni! Telket vettünk, leköltöztünk és belevágtunk abba, hogy saját két kezünk munkájával teremtsük meg a megélhetésünket. Méhészkedünk, műveljük a birtokunkat és persze újra belevágtam a fazekasságba. 

Mostanában viszont inkább az ékszereidet látom a vásári standotokon, nem a kerámiákat. Hogyan és miért jött a váltás?

Nagyon sokan foglalkoznak már kerámiákkal, így gondoltam hagyom szárnyalni az örök alkotási vágyamat, és belevágok egy kicsit másba. Muranói üveg ékszerek készítésével kezdtem foglalkozni. Ehhez az alapok már meg voltak, hiszen a fazekas mázak hasonló tudást és bánásmódot igényelnek, kemencém pedig már volt. Az internet végtelen információ-tárházából pedig szinte minden mást meg tudtam tanulni, amire szükségem volt. Azért persze a végtelen kísérletezésről sem szabad megfeledkezni, mire olyan termékekkel tudok kiállni a vásárlóim elé, amilyennel tényleg szeretnék.

Ha már a szárnyaló kreativitásodról van szó, van már esetleg újabb ötlet is a tárházadban?

Úgy tűnik, tényleg jól belelátsz a nyughatatlan szenvedélyünkbe. Habár az üvegékszer készítés szinte megunhatatlan, mert mindig vannak új anyagok és stílusok, azért már elkezdtünk kísérletezni üvegtárgyak készítésével. Tavaly októberben pedig festeni kezdtem, amiben egyébként úgy érzem, hogy sokat kell tanulnom még, de nem titok, hogy mivel van rá érdeklődés erre is szeretnénk építeni a jövőben. Ki tudja, talán nyáron már ez is kap egy kis teret a vásári standunkon. 
Ami itt vidéken kicsit jobban háttérbe szorult, az az örök szerelem, a kézműves foglakozások tartása. Ha lesz rá lehetőségem, akkor erre is nagyobb energiákat szeretnék fordítani.

Ha egy mondattal kellene összehasonlítani a versenyszférában eltöltött éveket és a mostani alkotó létet, akkor hogyan tudnád megtenni?

Attól függetlenül, hogy mindegyik kreatív, alkotó munka most sokkal szabadabb életet élünk. Kevesebb stressz, több emberi kapcsolat. Mindegyik „életemben” sok emberrel találkoztam, de míg korábban egy fix, szakmai körrel voltam kapcsolatban, most egészen más, sokkal mélyebb és emberibb kapcsolatokat ápolok, azokkal, akikkel a vásárok és az itteni életem során találkozom. 

Mit tanácsolnál másoknak, akik példát vennének rólatok és az alkotó létet akarják választani?

El sem tudnád képzelni, hogy mennyi bizonytalan emberrel találkozom, akik keresik az útjukat. Sokat is beszélgetünk erről az ismerősökkel és vásárlóinkkal, és ha hiszed, ha nem én nagyon szívesen is segítek mindenkinek, aki ebbe az irányba szeretne elindulni.
Egy dologtól azonban óvva intek mindig mindenkit! Ne képzelje azt senki, hogy egyik percről a másikra, csapot-papot magunk mögött hagyva kezdtünk bele az új életünkbe. Mielőtt ide költöztünk, már 3 éve várt minket itt a kis birtokunk. Ez igenis egy tervezett lépés volt és mindenkinek, aki követni szeretné, a példánkat csak ezt javaslom. Nem hirtelen felindulásból kell megindulni, hanem gondosan tervezve és átgondolva mindent elő kell készíteni. De aztán ha itt az idő, akkor nincs más hátra, át kell nyergelni!