Mini Műhely Riport - Kosárfonó

ALKOTNI ÉS TOVÁBB ADNI - beszélgetés Hadiné Szalai Gabriellával, kosárfonó népi iparművésszel

Hadi Gabi kevese azoknak a fiatal iparművészeknek, aki végzett kosárfonó és már több, mint két évtizede életének részei a csodaszép vessző alkotások. Érdekes, hogy pont kosárfonó iparművészként emelgetnek téged, amikor nem pont a bevásárló kosarak világa jellemzi legjobban a munkásságodat. Ha jól tudom egészen más vonzott téged ehhez a mesterséghez.

Érettségi után gyógypedagógusnak szerettem volna tanulni, de a sors egészen más irányba sodort végül. 1994-ben végeztem el a zalaegerszegi Gébárti Kézművesek Házában egy 9 hónapos kosárfonó képzést. Nem annyira a népi kézműves örökség tovább éltetése vonzott, hanem egy fiatal számára talán sokkal kívánatosabb cél lebegett a szemem előtt. Akkoriban jelentek meg először a lakberendezési magazinokban a fonott bútorok és dekorációk, amik nem csak, hogy nagyon tetszettek, de eltökéltem magamat, hogy én is ilyeneket szeretnék készíteni. 

Innét jött tehát inkább a bútor- és lakberendezési tárgy készítési irányvonal?

Igen, ez volt a legmeghatározóbb az elindulásunknál. Akkoriban még nem igazán foglalkozott senki sem ezzel a területtel, így ettől lettünk mások és egyediek. Igazi büszkeségünk, hogy nem csak a piac ismerte el a minőségi munkánkat. A 90’-es években még megrendezésre kerülő Kanizsa Vásárok egyikén standunk berendezése annyira megragadó volt, hogy elnyertem a vásár „Ifjú Mesteri” díját is.

A szavaidból arra következtetek, hogy most már nem a nagyobb bútorok gyártásával foglalkoztok. 

Ez így van. A gyerekeink megszületését követően szükség volt a váltásra, a kisebb idő és energia ráfordítással is készíthető termékekre. Persze amellett, hogy egyedi megrendelésekre még dolgozunk máson is, manapság óvodáknak készítünk csoportszobákban használható játéktároló kosarakat, sőt még játékokat is. 

Annak ellenére, hogy korábban nem feltétlenül az vitt erre a pályára, hogy egy kézműves mesterséget megőrizzél az utókornak ma már nagyon nagy jelentőséget tulajdonítasz annak, hogy a megszerzett tapasztalatodat és tudásodat tovább tudd adni.

Igen, mert szomorú látni, hogy egyre kevesebb fiatal vág bele, hogy kétkezi tudást szerezzen. Persze a munka maga sokszor monoton tud lenni, és komoly fizikai erőnlétet is igényel egy-egy termék elkészítése, amire nem is feltétlenül mindenki alkalmas. De mindezen túllépve az ember alkotó fantáziájának semmi sem szabhat határt. Nincs annál felemelőbb, mint ha egy megálmodott darabot a végén a kezemben tarthatok. Ez az az érzés, amit másoknak is meg szeretnék mutatni, így elvégeztem egy szakoktatói képzést is.

És van is arra lehetőséged, hogy szakoktatóként képzéseket tartsd? Van igény erre a tudásra manapság?

Az az általánosabb, hogy egy-egy pár napos képzésre és kézműves foglalkozások megtartására kérnek fel, amik persze csupán hangulatkeltésre alkalmasak és arra, hogy kipróbálják magukat a résztvevők. Viszont megfelelő számú jelentkező esetén, hamarosan egy 600 órás képzés indulhat Nagykanizsán a Zala Megyei Kormányhivatal támogatásával, a GINOP-6.1.1-15-2015-00001 projekt keretében, ami valóban kosárfonó végzettséget és tudást is fog adni a jelentkezőknek. Bízom benne, hogy lesznek követőim, akikkel ugyanúgy meg fogom tudni szerettetni ezt a hivatást, mint ahogy azt az én mestereim tették annak idején. 

Tudom, hogy egy-egy fonott vessző termék elkészítése elég időigényes lehet. Van mégis olyan apróság, amivel március 24-én a hozzád csatlakozók is elboldogulnak?


Persze, hogy van. A húsvét közeledtével számos olyan kis lakás dísz van, amit egészen rövid idő alatt is el tud készíteni mindenki, aki most találkozik először a kosárfonással. Meg tudom mutatni, hogy kell kis párkány díszt, kopogtatót, vagy kalitkát készíteni vesszőből.